Csönd a színházban

A függöny kíváncsi tapsvihar közepette gördült fel, a zenekari árokból ismeretlen, mégis bíztató dallamok zendültek és a közönség árgus szemekkel figyelte a színészek mozdulatait. A színpad megtelt az előadók lábdobogásának hangjaival, és útjára indult a szerepjáték – emlékeztem csendesen, de a kihalt nézőtér látványa még a gondolataimat is lehalkította, és kicsi híján megijedtem a saját hangomtól. Úgy látszik, a színpadon akkor is nehéz a viselkedés, ha üres a nézőtér.

Kinyílt tavasz

A hirtelen ránk szakadt nyár senkit ne tévesszen meg, mert még csak tavasz van. Igaz, nagy küzdelmek árán érkezett, sok kitérővel és szeszélyesen, mint egy igazi nő, öröm és szomorúság felváltva kísérték útját. Ráadásul azt sem tudhatjuk, meddig marad, mert a tavasz jövője pont úgy kiszámíthatatlan, mint egy pajkos szépasszonyé. Aki, ha megvívta fergeteges csatáit, előbb-utóbb győzedelmeskedik, csakúgy, mint a bódító május.

Reménykedő tél

Sűrű pelyhekben hull a hó, de mire örülni kezdenénk, el is olvad. Bámulunk ki az ablakon, kergetjük az óév álmait, és új vágyakat keresünk helyettük. Szerencsénk van, ha csak oldalról látjuk a vágányokat, még elhinnénk, hogy a párhuzamosak a végtelenben találkoznak. Persze addig úgysem élünk – gondoljuk, és megrázva magunkat, otthagyjuk az ablakot. De a gondolataink maradnak még egy kicsit.

A karácsonyfa illatát már rég nem érezzük, és halványul az ajándékok fénye is, bármilyen kedvesek voltak, amikor kaptuk. Még fülünkbe csengenek az újévi kívánságok, kicsit bosszankodunk, ha kihagytunk valakit, és lassan elfelejtjük, kiknek nem voltunk fontosak. Igyekszünk kiverni a fejünkből, hogy volt, aki még el sem olvasta üdvözletünket, talán csak figyelmetlen volt. Minden múlt lett csupán, mint a tavalyi év, de gondolataink megint maradnak még. Örülni akarunk még a decembernek, a Mikulásnak, a Jézuskának és a Szilveszternek, és titkon reménykedünk, hátha mégis elolvassák jókívánságainkat. Talán már mindegy is, de a szívünk nem ott van, ahol az eszünk. Szerencsére, így legalább idén is lesz miért élni.