-         Igazgató Úr, két hete, amikor Miskolcon voltam, vagy előtte a fővárosban, ott is már írók, fotósok, újságírók, kultúraszeretők csak a mi VIDOR Fesztiválunkról beszéltek. Ön is így tapasztalta ezt, hogy a fesztivál kapcsán Nyíregyházáról beszél az ország?

-     Őszintén szólva, én ezt nem tudom megítélni, de ha így van, annak nagyon örülök. A Fesztivál előkészületei minden időmet lefoglalták, nem utaztam el Nyíregyházáról, így nem tudom, hogy máshol mit beszélnek rólunk, bár az ismerőseim sokat kérdezgetnek. Azt viszont látom, hogy mivel sokkalta kevesebb forrásból gazdálkodtunk az idén, sajnos a kisebb propaganda miatt – nem voltak mindenütt óriásplakátok, műsorfüzetek -, az országos érdeklődés kisebb lett, mint korábban.

-      A VIDOR ötlete honnan jött? Az, hogy ilyet kell csinálni, és éppen itt, minálunk, illetve a név „keresztpapája” ki volt?

„Fesztivállázban” az egész város!

2012. augusztus 24-én, pénteken, a Vidor Fesztivál megnyitásának napján már alig lehetett mozdulni a Vidor nélkül, az mindenhol ott volt, mellém lépett, magához hívott, csábított, beszippantott. Megmondom őszintén, ha nem lettem volna hivatalos a megnyitóra, akkor is elmentem volna. Érdekeli az az embert, ami ennyi embert érdekel! Mert lehet, az előző napok is ilyenek voltak – én akkor nem mocorogtam a városközpontban -, de a pénteki nap egészéről állíthatom, „fesztivállázban” égett az egész város. Ahova csak léptem, a Vidor, a Vidor: a plakátokon, óriáson és normálon, a városháza előtt, a „naplót” osztogató szőkeség ajkán („vidoros mellékletet”) kínált, az emberek, járókelők és megállva beszélgetők a Vidorról szóltak. A város szíve, a központ ezen a napon már öt óra körül zsibongott. Foglalták el az emberek a lócákat, hogy jó helyük legyen.

Jókedv, derű mindenhol, hiszen Vidorról van szó!