Fura „fontos nevek”, amelyek karámba fogják, ahogyan minden jogszabály-törvény az életünk: Maastricht, Schengen… És mit jelentenek ezek a fura szavak, amire nap mint nap hivatkozva mondják meg, hogyan éljük életünk?
Maastricht: hangzatos szavak, sőt, internetes hasonlattal élve, szófelhők a közös Európáról, mindenki EU-járól, ahol nincsenek különbségek, és a többi meg satöbbi.
És a valóság? (Ez az igazi való világ, akár a pofon, méghozzá fényes nappal, egy amúgy jó, úri környéken az első ismeretlen szemközt jövőtől.)
Már a zászló! Tizenkét csillag, sárga csillag kék alapon. De miért tizenkettő, ha egyszer huszonheten vagyunk már, közösködő államok?! Ja, mondják az okosok, euokosok (már ilyen is van, hozta az EU), hogy a tizenkettes az „isteni tökéletesség” jelképe, mivel a 12-es szám a tökéletesség szimbolizálása mellett utal az év hónapjaira és az óralap számaira is. A kör pedig egyebek között az egység szimbóluma. De ha a tizenkettő csillag értelme ez, akkor nemzetközi suliversenyen miért van az, hogy csak az első tizenkettő csatlakozott állam zászlaját rajzolják a csillagokba, nekünk meg nem jut…
És a zászlóval világgá lobogtatott „nagy összeborulásról”: hogyan lehet azt megmagyarázni, miszerint amikor görög és spanyolhonban minden évben kiüt a nagy tűz, máris rohan oda segítni pénz, paripa, fegyver. Nekünk meg, itt, a nyugat által keletnek mondott Közép-Európa szívében, ha nyakunkra árad a vörösiszap, hát csak annyit üzennek a brüsszeliek: vigyáztunk volna jobban.
És amikor egy román (félig állami) cég beciánozta a Tiszánk, akkor sipított a nyugat, már megint a magyarok! (keletiek!)
De néha Brüsszel figyel, nagyon is! Médiatörvényünk – na még ilyet! Könyörgöm, szlovákok meg csehek Benés-dekrétumokkal, szlovákok a magyar nyelvet korlátozó, több ezer euróval büntető törvényeikkel nyugodtan meglehetnek, az EU szerint az belügy.
Azért jó is van az EU-ban, el kell ismerni, bár a jót mindig nehezebben veszi észre szemünk, hiszen a jóról nem beszélünk, azt természetesnek tartjuk. De mégis, mik lehetnek ezek a jók?
Kezdjük egy közismert közmondással: egységben az erő! A huszonhét tagállam, nem csupán területileg is nagy, hanem együtt nagyobb súllyal jelentkeznek, akár politikai, akár gazdasági téren a világban. Hazánk ennek a nagy egységnek az alkotórésze, sőt, ebben a félévben az EU soros elnöke! Ezért sokkal nagyobb figyelem, reflektorfény árad nem csupán népünket képviselő politikusokra, EU-hivatalnokokra, hanem minden magyarra. Történelmünk során még sosem fordult elő, hogy az egész világtól ekkora figyelmet kapjunk.
Az Európai Uniónak három tartópillére van:
-
Európai Közösségek (de hát közösség az ilyen, ahol valaki mindig csak a rossz lehet)
-
közös kül- és biztonságpolitika (van egységes vélemény,Afganisztán, Palesztina vagy Irak ügyében?)
-
rendőri és bírói együttműködés büntetőügyekben (lásd: nyugati fickó halálosan gázol, magyar bíróság elítéli, de a nyugat röhög a szemünkbe)
A fenti tartópillérek el kell ismerni, nagyon jók, de mert ott van a zárójeles kitétel, valami baj van, de nem az elvvel, hanem az elv „elvtelen” alkalmazóival. Az elvek mellé azonos mérce is kellene: kicsi és nagy államnak, keltinek és nyugatinak, régen kapitalistának és újnak…
A negatív tapasztalat hamar terjed (éljen a média!), de a pozitívumokról, a jóról kevesebb szó esik. A teljesség igénye nélkül: hivatalosan útlevél nélkül utazhatunk, pályázhatunk uniós forrásokra terveink megvalósításához, az árvizek után uniós segítség érkezik, hazánk az EU soros elnöke – Magyarország a középpontba került.
És a Schengeni Egyezmény a belső határőrizet megszüntetéséről, és a külső határok közös ellenőrzéséről. Szép, de hát próbált már meg valaki Nagy-Britanniába útlevél nélkül eljutni? Ne tegye, mert nem minden tagállam része az Egyezménynek, többek között az Egyesült Királyság és Írország sem! Viszont ahová mehetnénk, amúgy csak személyi igazolvánnyal, nagy hivatalosan, azokban az országokban is előfordult (még a hivatalos honlapok szerint is!), hogy „egyes tagországok hatóságainak tájékozatlanabb munkatársai jogszerűtlenül útlevelet követeltek, aminek hiányában szintén jogszerűtlen intézkedéseket (bírság, kitoloncolás) foganatosítottak”.
Félreértés ne essen, én mindezt csak összegyűjtöttem. A fentieket ismerősök, barátok, az utca embere mondja. De hát az utcát meg kell hallgatni! Mert van megoldás szerintük: mi döntjük el, milyen a baráti társaságunk, így mi döntjük el azt is, milyen lesz a nagy közösség, az EU. A politikusok „csinálják” a törvényt, de mi, a szavazatainkkal „csináljuk” a politikust! Szavazunk helyire, parlamentire és EU-sra. Ha berzenkedünk, ha csóváljuk fejünk, nem jól csinálják, akkor nekik, ha azt akarják, hogy évek múltán szintén melléjük tegyük x-ünk, akkor már ma kell cselekedniük. Úgy, hogy mindnyájunknak jó legyen.
Petrusák János
PegazusTv.hu
MAASTRICHTI SZERZŐDÉS (1992. február 07.)
ELŐZMÉNYEK
Az európai integráció évszázadok óta sok gondolkodó álma volt, de csak a második világháború utáni években lett belőle reális lehetőség. Az integrációnak ekkor komoly politikai okai voltak: Európa kettéosztottsága, a nyugati demokráciák félelme a szovjet előretöréstől. Ugyanakkor gazdasági kényszer is jelentkezett: a háborús pusztítások utáni újjáépítés összefogásra ösztönzött. Ezért indult meg az európai integráció politikai és gazdasági téren egyszerre. A politikai együttműködést az 1949-ben alakult Európa Tanács szolgálta, míg gazdasági téren az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet. A következő állomás az Európai Szén- és Acélközösség volt, mellyel először került ki nemzetállami fennhatóságból egy fontos gazdasági ágazat. 1957-ben hat nyugat-európai állam (Franciaország, Olaszország, NSZK, Hollandia, Belgium és Luxemburg) részvételével alakult meg az Európai Gazdasági Közösség, ismertebb nevén a Közös Piac, melynek aláírói tervbe vették a vámok leépítését, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad mozgását. Ennek alapján a Közös Piac tekinthető az Európai Unió előzményének.
AZ EURÓPAI UNIÓ LÉTREJÖTTE
A Közös Piac gazdasági sikerei vonzóvá tették az együttműködést, ezért a közösség gyorsan bővült: 1971-ben belépett Nagy-Britannia, Dánia és Írország, 1981-ben Görögország, 1986-ban pedig Spanyolország és Portugália. A 90-es évek elejének eseményei (a szovjet rendszer összeomlása, Németország egyesítése) felvetette a szorosabb, a gazdasági mellett a politikai együttműködés kérdését. 1992. február 7-én a hollandiai Maastricht városában kötötték meg a tagállamok vezetői azt a szerződést, mellyel az aláírók elkötelezték magukat a teljes gazdasági és pénzügyi együttműködés, valamint az összehangolt kül- és biztonságpolitika mellett. A maastrichti szerződéssel jött létre az Európai Unió.
TOVÁBBI EGYSÉGESÜLÉS
A következő években párhuzamosan folyt a tagállamok integrációja és az Unió bővülése. Az integráció fontos lépése volt a schengeni egyezmény, melynek alapján megszűnt az Unión belül az országhatárok elválasztó szerepe, ezzel biztosítva az állampolgárok útlevél nélküli szabad mozgását. Az egységesülés következő állomása a közös valuta, az euró bevezetése volt. Ezt az akkor már Finnország, Ausztria és Svédország csatlakozásával 15 tagállamra bővült Unióban 12 államban vezették be. Közben megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások további 10 állammal, köztük hazánkkal is. A csatlakozási szerződés aláírására 2003-ban Athénban került sor, s a következő év május 1-jétől az Európai Unió tagja lett Magyarország mellett Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Málta és Ciprus. 2007-ben belépett Románia és Bulgária is, így az Európai Uniónak jelenleg 27 tagállama van.
AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSE
Az Unió bővülése felvetette az intézményrendszer és a döntési mechanizmus átalakítását, hiszen azt eredetileg hat tagállamra szabták. A 2000-ben aláírt nizzai megállapodással a korábbi konszenzusos döntéshozatalt felváltotta a többségi elv. Az Unió intézményrendszerében keverednek a nemzeti és a nemzetek feletti intézmények, egyszerre érvényesülnek a közös és a nemzeti parlamentek által alkotott jogszabályok. Az Unió működését, döntési mechanizmusait alapvetően négy szervezet biztosítja: a Parlament, a Tanács, a Bizottság és a Bíróság.
A Strassbourgban ülésező Európai Parlament meghatározó szervezete az Uniónak. Képviselőit a tagállamok polgárai közvetlenül választják, lakosságszámuknak megfelelő arányban. (Hazánk 22 képviselőt választ.) A megválasztott képviselők a parlamentben különböző pártfrakciókhoz csatlakozhatnak. Az Európa Parlament legerősebb frakciója az Európai Néppárt, melynek soraiban ott ülnek a Fidesz listáján megválasztott képviselők is. A Parlament részt vesz a jogalkotásban, a döntéshozatalban, ugyanakkor konzultatív ellenőrző testületként is működik.
Az Unión belül a legfőbb döntéshozó szerv az Európai Tanács, mely a tagállamok állam- és kormányfőiből áll. Évente legalább két ülést tart, változó helyszíneken. A Tanács határozza meg az Unió által követendő általános politikai irányvonalat, és dönt a nagy horderejű kérdésekben is. A Tanács működése szempontjából meghatározó elnöki tisztséget korábban a tagállamok miniszterelnökei félévente váltva töltötték be, de a Lisszaboni szerződés életbe lépése óta a Tanácsnak állandó elnöke van, aki az üléseket vezeti. A soros elnökség intézménye ennek ellenére megmaradt. A soros elnök feladatai közé tartozik többek között a Tanács összehívása, napirendjének előkészítése. 2011 első félévében az Unió soros elnöke Magyarország.
Az Unió kormányának nevezett Európai Bizottság tagjai a tagállamok által delegált biztosok, akik a feladatokat szakterületenként osztják fel egymás között. A magyar biztos a 2009-es uniós választások után a Bajnay-kormány által delegált Andor László, aki a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi összetartozásért felel. A Bizottság munkáját az Európai Parlament által megválasztott elnök irányítja. A brüsszeli székhelyű Bizottság döntés-előkészítő, jogszabály-kezdeményező feladatokat lát el.
Az Európai Bíróság ügyel a közösségi jog betartására, egységes alkalmazására. Székhelye Luxemburg.
AZ EURÓPAI UNIÓ NAPJAINKBAN
Az Európai Unió alkotmányosan működő szövetségi államnak tekinthető. Alkotmányát a 2007-ben elfogadott Lisszaboni szerződés tartalmazza, melyet valamennyi tagállam ratifikált. Létrehozta az elnöki, a kül- és biztonságpolitikai főképviselő tisztséget, és megalkotta az uniós állampolgárságot. A szerződés alapján beszélhetünk „elnöki trojkáról”, melynek jelenlegi tagjai Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Orbán Viktor, az Unió soros elnöke. Az uniós államok lemondtak szuverenitásuk egy részéről, a maradékot viszont féltékenyen őrzik, s ez okozza a feszültségek egy részét. A másik részét az eltérő érdekek jelentik, például az elmaradott területek fejlesztésében vagy a mezőgazdasági támogatások kérdésében. Többek között ezek összehangolása az „elnöki trojkák” feladata.
